Együttesünk 1988-ban alakult. Ír és skót folkzenét játszunk. Mi vagyunk Magyarországon ennek a műfajnak az első művelői. Eddig 9 albumunk jelent meg és 2000+ koncertet adtunk már.

​

Magyar Nemzet:DITZENDY ATTILA

2020.08.31. 08:12

A M. É. Z. még mindig meg nem értett zenekar

​

Nem kerek ugyan az évforduló, de József Attila iránti tiszteletből a 32 éves M. É. Z. együttes, másként a 32 éve Meg nem Értett Zenekar alapítójával, vezetőjével, Pálvölgyi Ádámmal beszélgettünk, aki elárulta: noha más műfajban alkotnak, egyik példaképük mégis a Muzsikás. Hogy miért, az kiderül az interjúból.

​

– A nyolcvanas években, pontosabban annak második felében (meg persze előtte is) az ír, skót népzene szinte teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Így adódik a kérdés, vajon mitől vezérelve jön össze efféle muzsikát játszó zenekar.

​

– 1981–82-ben Western Panorama néven alapítottunk zenekart, amelyik három műfajt képviselt: játszottunk countryt, bluest és ír zenét. A közös nevező Amerika volt – mesélte Pálvölgyi Ádám. 1983-tól a tagokat sorjában behívták az akkor kötelező másfél éves sorkatonai szolgálatra. Leszerelés után a blues vonalat a Western Panoramával fellépő Fekete Jenő a Palermo Boogie Gangben, a skót–írt M. É. Z. néven folytatták a muzsikusok. A countryt játszó együttes nem járt sikerrel. A világháló kora előtt járunk majd két évtizeddel, nyugati lemezeket csak feketén lehetett vásárolni a Múzeum körúton, a rádió nem játszott se skót, se ír népzenét, vagyis nem lehetett egyszerű megtanulni a számokat. Ezt is megoldották.

​

Pálvölgyi Ádám szerint a M. É. Z. az ír zenészeknél is rockosabban muzsikál

​

– Kottából tanultuk meg a dalokat. Az NDK Centrumban (a Deák téren, ma kávézó üzemel a helyén) egyszer vettünk egy lemezt, amelyiken tradicionális előadók zenéltek. Érdekes volt összehasonlítani a mi előadásunkat az eredetiével. Akadt, amit eltaláltunk, annak köszönhetően, hogy a countryzenét ismertük – magyarázta a zenész, hozzáfűzve: később tudatosan a saját fejük után mentek, így alakították ki magyaros hangzásukat. 1990-et követően pedig már utazhattak Nyugatra, s vehettek lemezeket. A rendszerváltozáskor nemcsak a határok, de a pubok is megnyíltak, a sörkülönlegességek mellett az ír zenének szintén otthont adva.

​

– Felkerestem a Fregatt Sörözőt, hogy szívesen játszanánk. A tulajdonos sose hallott ír zenét, ezért egy Dubliners kazettát mutattam neki, mondván: ezek vagyunk mi – vallotta be a zenekar-alapító. – Fellépés után megdicsértek, hogy jobbak voltunk, mint amit mutattam. Kisvártatva következtek az egyetemi klubok és az ír punk divatja. A Muzsikás sem követett semmiféle divatot, a mai napig úgy szólnak, mint a hetvenes években – mondta Pálvölgyi Ádám, magyarázatul arra, hogy miért nem lettek ír punk banda.

​

A M. É. Z. némileg saját képére formálta a népdalokat, sőt Hobóval közös, magyar nyelvű lemezt is készítettek. Legújabb munkájuk a vírusjárvány alatt összepróbált ír–skót irodalmi est Kautzky Armanddal. Ám a szigorítások nyilván a Meg nem Értett Zenekarra is hatottak.

​

– Az évi 80-90 koncert helyett idén jó, ha elérjük a 30-at – fogalmazott a muzsikus. Nemcsak fesztiválok maradtak el, de a Filharmónia Magyarország utazó előadásai is, amelyek keretében egészen kis településeken mutathatták meg az ír és skót népzenét rendhagyó énekórákon. Az ilyen utak alkalmával egy hét alatt játszottak le annyi koncertet, mint most egész esztendőben.

​

– Amikor zenélni kezdtünk, már nem voltunk fiatalok, s valamiféle egzisztenciával rendelkeztünk. Amikor már annyit kerestünk a zenével, hogy feladhattuk volna az állásunkat, akkor születtek sorban a gyerekeink – idézte fel a gitáros, basszusgitáros.

​

Az élőzene háttérbe szorulásakor felmerült a külföldi fellépések lehetősége, sőt éltek is vele: Ausztria, Dél-Németország, Olaszország, Horvátország csupa olyan hely, ahol sikert arattak. Az ok némiképpen prózai: ezekbe az országokba problémásabb és drágább Írországból zenekart hívni, így kerültek ki jeles fesztiválokra, melyeken helytálltak. – Nem azt nézték, honnan jöttünk, hanem azt, mit csinálunk. Írországban viszont sosem léptünk fel, de Magyarországra látogató ír zenészekkel játszottunk. Tetszett nekik a közös zenélés, mert izgalmas volt, hogy számukra a megszokottnál rockosabban muzsikáltunk. Felléptünk a Jethro Tull előtt, és úgy tűnt, ők sem puszta udvariasságból dicsértek, hanem talán azért is, mert az írek lelkülete hasonlít a miénkhez: kis nép, viharos történelemmel – mondta Pálvölgyi Ádám.

Noha Írországban nem léptek fel, ír, skót közönségnek már muzsikáltak, és velük együtt énekelték a dalokat. A zenész fel is idézett egy vicces emléket ebből az időszakból. – A brit követségen is koncerteztünk. Elég jól ment, ám az egyik dal után nem tapsoltak. Nem értettük. Míg a végén kiderült, hogy az ugyan népdal, de az IRA használja indulójának.

​

A harminckettedik születésnapra a Kondor Béla Művelődési Ház készül MÉZeummal, fotókiállítással, a rendhagyó koncerten az 1988-as felállás is színpadra lép, de nem marad el a táncház sem. Ezzel kapcsolatban Pálvölgyi Ádám felidézte, hogy a Közgáz klubban tartott első táncházukon a zenekar kotta után játszott. Felnézve látták, amint „esnek-kelnek” az emberek, rohannak, kifulladnak a rettentő gyors tempó miatt.

 

– Így lettünk Meg nem Értett Zenekar. De természetesen megtanultuk rendesen húzni a talpalávalót.